Pár gondolat ismert emberektől, bár ez relatív kinek ki az ismerős...

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van." /Müller Péter/

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." /Stephen King/

"Az a teljes élet, melynek fele álom és képzelet." /Vavyan Fable/

"A világon minden ember kapott valami adományt az égtől. Ez valakiben magától megmutatkozik, valakinek viszont meg kell dolgoznia érte, hogy megtalálja." /Paulo Coelho/

"Szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne szervezz még egy búcsúlefekvést, újrakezdést, és ne alakíts ki "se veled-se nélküled" jellegű kapcsolatokat. Az élet teremt olyan helyzeteket, amikor választani kell. Ne menekülj el a döntés, a választás felelőssége elől." /Popper Péter/

"Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált." /Popper Péter/

"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni." /Popper Péter/

"Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember." /Popper Péter/

Volt már mindenki abban a helyzetben, hogy nagyon szerettet volna megcsinálni valamit, például időben leadni egy beadandód de valami miatt még sem sikerült.  Igazából két lehetőség van vagy az ember önhibájából nem tud megoldani egy problémát, vagy egy rajta kívül álló dolog kavar be számításaiba. Mind a kettő érdekes helyzet a lényeg ugyanaz: elbaszni valamit….

Elég egyszerű példából indultam ki, de a mondani valóm lényegét talán így is megtudom fogalmazni.

Ezek a gondolatok egy velem megtörtént élethelyzetet mutatnak be és egy vélemény egy adott szituációra,  így van aki magára fog ismerni ez is vele a célom!

Vannak olyan emberek akik egy probléma miatt elvesztik a fejüket szánalmasan próbálnak egy lekésett vonat után rohanni, ezzel nem is lenne baj, nehéz elviselni ha nem sikerül valami ezt én is nagyon jól tudom. Amit viszont nem értek és nem is fogok, hogy miért jó hónapokig szánalmasan levelezni, mártírt játszani. És ami a legrosszabb miért kell másokban a hibát keresni? Holott nem mások abban a hibások hogy nem szerettet meg egy lány és az érthető is ha egy idő után megutál a sok lelkis levél, mondandó, beszélgetés után. Kicsit végig kéne gondolni szerintem, hogy mit hibáztam mikor és hogyan és talán nem másoknak kéne segíteni hanem először a saját lelkedben kéne rendet tenni! Mert biztos jó poén játszani a világ megváltót és egy másik embert okolni azért hogy neked nem sikerült? Csak kérdezem én mit akarsz ezzel elérni? A vonatot már lekésted! És igen Te voltál a lúzer nem azok akik körül vesznek, nem is lány volt mert mindent megtett érted idézőjelesen! Hogy nem léptél az csakis a Te hibád! És ha felnőtt lennél mit csinálnál egy ilyen helyzetbe? Vagy mondom úgy mit tennék egy ilyen helyzetben én? Biztos nem másokban keresném a hibát kicsit magamba szállnék és végig gondolnám és rájönnék lehet én vagyok a hülye én rontottam el! Sajnos egyszerűbben nem tudom megfogalmazni, sajnos azt is tudom hogy akiknek el kéne ezeken a sorokon gondolkozni azok megint csak azt látják ebben az egészben, hogy „megbántották őket pedig csak segíteni akartak”! Segíteni érdekes szó érdekes mentalitás, sokszor előjött az utóbbi időben ez a szó ugyanúgy mint a megváltoztatatni…őszinte legyek régen rossz ha egy kapcsolat erről szól egyes embereknek! És milyen hozzáállás  az egy emberhez, hogy neki csak az jó amit én csinálok vele, én mondok neki? Miért akarsz uralkodni valaki felett? Megmondom mert magadon nem tudsz barátom azért! És miért másban látod a problémákat okait mert önző ember vagy és azt hiszed azt hiszik az ilyen emberek hogy „átlátják a világot”. Pedig marhára nem, marhára gyerekes viselkedés újjal mutogatni a másikra, pökhendi módon kritizálni egy másik ember cselekedetét! Kérdezem én miért érzed magad különbnek bárkitől, miben vagy Te más? Miért beszélsz becsületről barátságról? Emlékezz mit mondtál: „vele nem lehet megjelenni”. Én ezt tudom kire mondtad ő nem tudja! És most ő a legjobb barátod és Te beszélsz itt az élet nagy dolgairól, gondolkozz már? Az életkor nem jár életbölcsességgel! Te egy beteg ember vagy ha fogalmazhatok így vagy azt mondanám egy elveszett ember vagy kishitű kicsinyes, hogy miért azért „barátom” mert magadhoz sem vagy őszinte és hazudsz magadnak és most megmondom marhára de szarul látod az életet!

Tudom fel se fogja ezeket a sorokat azaz ember akinek fel kéne fogni és most kicsit személyeskedtem, de mostanában úgy is mindenki mindent facebookon, iwiwen, msnen old meg én meg a blogomban ha már elkezdtem írni:)

Lehet majd ujjal mutogatni rám, vicces személyes üzeneteket kiírni! Én is sok rosszat tettem amiért vállalom vállaltam is a felelőséget…

És a végére csak annyit: haver ébredj már fel!!!!

Kedves Nadinnyo kedves mindenki!

Nem gondoltam volna hogy ilyenre sor kerül, de most még is…

Olvasva a sorokat soraidat, hihetetlen indulat jött belőlem elő…

Csúnyán fogok beszélni ezért elnézést…

Ez a kibaszott blog nem azért van, hogy ezen keresztül üzengess, üzengessetek, rohadtul elegem van abból, hogy itt vezeted le vezetitek le a feszültséget…és minden kommentbe minden sorban a Te lelki faszságaidat kell hallgassam. Most betelt a pohár és elég volt, nem a Te lúzerséged miatt kezdtem el csinálni, ha annyira akarsz van hozzá eszed kezdj el blogot írni haver!!!!!!!!

Nem azért van ez a szar hogy itt üzengess másoknak, nem azért csináltam hogy balfasz emberek akik nem mernek mások szemébe nézni itt intézzék el a faszságaikat !!!!

Kedves Nadinnyo lehet megharagszol igazából nem érdekel mert most betelt a pohár, de ezentúl minden kommentedet törölni fogom…és személyesen sem érdekel a mondani valód!!!!

Tegyél magadba rendet és ne itt legyél SZÁNALMAS!!!!

Üdv a blog szerzője vagyis azt hiszem még az vagyok…:@

Örülök, hogy vannak olyan emberek akiket elgondolkoztatok, és ezek szerint vannak akik olvassák ezt a blogot aminek megint csak örülök még ha  nem is akarok vele világot megváltani csak a gondolataimat leirni de azért köszönöm azoknak akik veszik a fáradságot és 5 percel megtisztelnek az életükből és elolvassák a bejegyzéseket és van aki még reagál is rá.

Kövtkező kérést kaptam privátba: tegyek be egy írást ha akarok. Őszinte leszek nem akarok megmondom miért és most személyeskedem de ezt ketőtöknek kell rendezni és nem rajtam keresztül nem a blogon keresztül. De még most az egyszer megteszem ezt a szivesságet utánna csak komment formájában lesz megoldható!

Megértésed megértéseteket Köszöni a "szerző"!

Ezek a sorok Nadinnyo tollából származnak:

"

LEGYÉL, AKI LENNI AKARSZ!!!

Nem a "nektek..." című bejegyzésre válaszolva. Sajnos meg kell álnunk pár szóra, tapasztalatra, kínra.

Senki sem tudja merre megy, mit csinál, mikor elindít egy folyamatot.

Hadd kezdjem egy ilyesfajta bejegyzéssel:

"Minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút. Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik.  Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből.  A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra.  Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó.  Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj,  minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket;  Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is. De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte. Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott. S szív nélkül, hogy éljük túl az életet."

Érdekes dolgok ezek, mert vannak akik hisznek emberekben, és nem tárgyként vagy állatként kezelik. Én sem kezelek senkit, csakis emberként. Minden ember egyenlő, hisz minek vagyunk teremtve? De nagyon fontos, hogy mégsem érezzük egyenlőnek, mert kinek így, kinek úgy, de mindenki mást szeretne: szokták mondani: Nem mindenki álmodja a te álmaidat!

Vannak az életben csalódások, örömök, bántások, amiket túl kell élni. Az élet rövid, ne rontsuk el ezernyi hülyeséggel. Legyünk végre felnőttek, s ne kisgyerekek. Hosszú még az élet, javíthat mindenki rajta, ha akar. És igen, megváltoztatni nem lehet embereket, mindenki a maga útján változik, de mindig van valaki, aki fitogtatja,  kezeli, s megmondja az igazat, higyjétek el, ez így van. Mert aki meg akar változni, meg is tud, láttam magamban, és igen kaptam pár monológot, mit csinálok rosszul vagy jól sajnos, de sikerült.

"Jó lenne tudni – van-e egyáltalán barátság? Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?"

Az igaz barátnak mindig ott a válla, hogy kisírd magad rajta. Egy átlagos barát utálja, ha olyankor hívod, mikor már lefeküdt aludni. Az igaz barát letol, hogy miért hezitáltál felhívni. Egy átlagos barátnak beszélhetsz a gondjaidról. Az igaz barát segít megoldani őket. Egy átlagos baráttal vége a barátságnak egy nagyobb veszekedés után. Az igaz barát úgy gondolja, addig nem is igazi a barátságotok, amíg igazán össze nem vesztetek egyszer.

Figyelmet kell szentelni arra is, hogy az embrek kiállnak másokért. Ne kérdezze senki, hogy miért, talán mert mindenki megérdemli egyszer. És a válasz: "igen és meg is becsülöm, tényleg sokat köszönhetek neked"- akkor ezek most hol vannak? Elvesztek? Leragadtak? Szokták még fogni a SE VELED SE NÉLKÜLED kapcsolatokra is. Töprengjünk már el tényleg azokon a dolgokon, hogy miért hazudik egy ember magának, mi az életcélja, és hogy mikor is akar felnőtt ember lenni, mert itt az idő. Sajnálom, hogy én lettem az, aki felszívja a port, sajnálom, hogy ezzel megbántottam embert, embereket. De mindenki nézzen magába, és gondolkozzon el azon, mire is visz az életünk így?-és én is gondokkozok. Ha semmibe veszzük azt amit kapunk, és adunk, szart sem ér az élet. Neked kell tudnod. És hogy azokat dobod el magad mellől, akik rendesek,jószívűek és talán jó vagy rossz tanáccsal kisegíthetnek, az a te hibád. A te hibád az is, h sokan nem szeretnek. És nincs azzal semmi probléma, h sok férfivel/nővel vagyunk életünk során, csak egy dologgal van probléma, az, hogy, akkor is, mikor valakivel összekötjük az életünket, vagy egy rövid részét. - Na ezzel van a probléma. És sajnálok mindent, mi hiába, sajnálok, mert őszinte voltam, sajnálok, mert hibáztam, de te is ugyanúgy hibáztál sok mindenben, és sokszor kérted, h legyünk barátok. Engedtem a kísértésnek, de valahogy mindig a leszarom jön le.

Sokszor mondták, nem vagyok normális, igen beismerem, vagyok egyszerre beletörődő, sajnálatra méltó, megsajnáló, kedves, és vagyok bunkó, ha kell persze. Mi másért élünk, ha nem azért, hogy megkönnyítsük az életet egymás számára? "Nem sokra megyünk a barátságban, ha nem vagyunk hajlandók megbocsátani egymásnak apró hibáinkat."

És talán egy kérés, vagy nem is tudom micsoda: pár dolog, amit komolyan kell venni:

 Kell, hogy legyen életcél, hogy felnőj, s valaki lenni.

 Igaz könnyű bármit mondani, mint azt meg is tenni.

 Ezért valamiről nem beszélni kell, csinálni ennyi.

 Habár az élet kemény, na és? Hát légy te is az!

 De ne csak játszd, hogy lássák, ha tudod, hogy nem igaz.

 Becsülj meg mindent, mi neked segít élni.

 Emlékezz, hogy apu, anyu tanított, hogy kell lépni.

 Mára magadtól is megy, de kérdem, tudod azt, hogy merre mész?

 Hogy mennyi válaszút van és lehetőség, mivel nem élsz?

 Ott van a munka, vagy ha még van család.

 Pár igaz barát, szerelmed, ha nem basz át.

 Ez mind az életed része! Vedd már észre!

 Lehet sok szarért a szíved, de légy komoly végre.

 Ne süllyedj túl mélyre, s ha volt valaha is álmod,

 elszáll a szélben, soha nem lát napvilágot!

És emlékezzünk azokra a pillanatokra, mikor jó volt, mikor jó volt az, hogy valaki kiáll melletted, pedig nem biztos hogy az ellenfél a hibás.

Honnan tudod, hogy csak játszik veled? Hol a tenyerén hordoz, hol elfelejt.

És jöjjön pár idézet, és ezzel most be is fejezem az észosztást, mert elég összeszedetlennek sikerült. Nem vagyok az a típus, hogy ilyeneket írjak, de szorongás mindenkiben lehet, csak valaki kiengedi ugye.

Összeszedetlen és elég keveset mondó, de mégis hosszú lett. Kevés, mert sok dologról kellene beszélni, és nem gyűlölni olyan embert, akit még hülyének is néznek, hanem igen is, vállalni a kockázatot a másikért. De tényleg most már, idézzünk is egy kicsit, milyen is az az igazi rácsodálkozás az élet további szakaszaira.

"Eljön egy pillanat az életedben , amikor rájössz , hogy ki az , aki igazán számít; hogy ki az , aki sosem számított; ki az , aki többé nem fog és ki az , aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt , akik már a múltad részei: megvan az oka annak , hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.. "

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”

"Nem az számít mit mondanak rólad,csak az,hogy ki mondja azokat a dolgokat!Hisz mitől ember az ember?-attól,hogy mindig követ el hibákat,sokszor jóvátehetetlennek tűnőket is,amitől azt hiszi nincs tovább.Hibázik újra meg újra...de mégis felkel minden reggel azt remélve,hogy aznap minden máshogy lesz...!Valakinek sikerül változtatni a sorsán,valakinek nem,mégis mindig felkel a Nap,mi is felkelünk,és élünk tovább...!Én azt hiszem tudtam,és ezután is tudok változtatni-változni,és elmondhatom magamról,van-vannak akik mellettem állnak!"

És elég is ennyi egyenlőre. Én is megbántam, amit tettem, te is bándd meg, s az út az igaz élet felé, rajtad áll, senki máson.

"

Üdv mindenkinek sok sikert a vizsgaidőszakra éretségire meg minden másra!

dnalor

Mindig ezredik a sorban…

Ugye Te is érezted már így? Ugye neked is okozott pár álmatlan éjszakát? Ugye Neked is fájt már miatta a fejed? Ugye Te is érezted, hogy semmiben sem néztek? Ugye Te is gondoltat azt  és nem ismerted el hogy akiért sok mindent megteszel (szándékosan nem azt írta,, hogy mindent!) azaz ember semmiben se néz és csak „ezredik vagy a sorban”?

Nem jó érzés, egyrészt visszaélnek az ember bizalmával, másrészt pedig hülyén érzed magad, hogy akarva akaratlanul túl sok mindent adtál egy emberért legyen az fiú lány, barát vagy barátnő. És ebben ki a hibás azt mindenkinek magának kell el dönteni mindenkinek mérlegelni-e kell vajon mi lehetett az a dolog ami miatt egy kapcsolat ilyen szintre süllyedt. Mert igen sajnos süllyedésről beszélünk az egyik oldalról fájdalom és gyűlölet a másik iránt mikor például egy beszélgetés alakalmával semmibe sem néznek, elitélendő dolog a másik fél részéről is mert hazudik saját magának és rossz helyzetbe hozza a másikat. Sajnos az a tanúság és a szomorú tapasztalat hogy a nők még ilyenkor is kihasználják a másik embert. Lehet hogy most ezek a sorok sok embert megbántanak és azt mondják aki ezeket a sorokat írta az nem normális és egy nő gyűlölő. Pedig nem vagyok éppen az ellenkezője, abban a helyzetben vagyok sajnos vagy nem sajnos hogy felesleges köröket futok és amit kapok cserébe az a „lerázás” és  a kínos hallgatásba torkoló beszélgetések… Elismerem én is hibás vagyok én sem vagyok a tökéletes. És nem azért írom a sorokat, hogy a magam gondját baját mondjam nem azért hogy kiosszak valakit még ha valaki magára is ismer a sorok között. Bár kétlem mert ahogy azaz ember nem veszi észre hogy hülyének nézik akit hülyének néznek ugyanúgy nem veszik észre azok az emberek akik hülyének néznek másokat. (kicsit érdekes mondat lett nem javítom mert így is belebonyolódtam)

Hogy mi a megoldás, hogy mit kell ilyenkor tenni ? Szerintem az ha bármenyire is rossz bármenyire is úgy érezzük hogy nem bírunk élni majd nélkül. Kicsit gondolkozzunk kicsit mérlegeljünk és gondoljuk át a másik ember valószínűleg nem érez semmit egyetlen egy nyugtalan perce sem lesz miattad! Nem fogja majd fel csak később hogy mekkorát vesztett…te pedig nyersz ugyanis nem leszel szomorú és boldogtalan nem okoz álmatlan órákat és kínos perceket…

Ezek a sorok most mondom nem szólnak azoknak az embereknek, akik árunak tárgynak tekintik a nőket/férfiakat! Ugyanígy ne vegyék magukra azok az emberek akik parancsokkal próbálnak megváltoztatni embereket és kisebbségérzetüket vetítik ki barátaikra barátnőikre! Azoknak az embereknek üzenem: az embereket nem megváltoztatni kell, nem vigyázni kell rájuk, mindenki olyan amilyen el kell fogadni és SZERETNI kell és ELFOGADNI nem pedig játszani a világmegváltót!

Azoknak viszont akik önhibájukon kívül kerülnek ilyen helyzetbe vagy is így érzik azt tudom tanácsolni tovább kell lépni valószínűleg nem érdemeli meg a másik ember azt a figyelmet törődést amit adunk neki…tudom nehéz de nem szabad abban a helyzetben lenni ha nincs ló szamár is megtesz…

" A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél..."

Talán mindenki találkozott már ezzel az életérzéssel, mindenki volt már olyan helyzetben, hogy talán jobb lenne ha egy ember gyűlölné és őszintén kimutatná ellenszenvét velünk szemben. Érdekes szituáció mind két részről és kínos is egyrészről, általában nyomasztó csendbe torkollik egy beszélgetés, és egyik fél sem tudja igazából mit is kell tenni. Pedig tenni kell, ha lehetőség van rá mindent fel kell tenni egy lapra és egy jó sör mellet de józan ésszel átkell gondolni merre is tart a kapcsolat. Ha erre nincs lehetőség akkor az egyik félnek lépni kell és jobb ha nem keresi a másik ember társágát, talán ez a legjobb megoldás de egyben a legkönnyebb is. Gyakran elfutunk elbújunk a problémák elől elintézzük annyival :”szarok rá…” és közben nem vesszük észre hogy magunkból is és a másik félből is kiszakítunk egy darabot annyival nem tiszteljük meg önmagunkat és másokat, hogy pontot teszünk egy ügy végére, vagy ahogyan egy sorozat befejező epizódjánál mondják a forgatókönyv író elvarrja a szálakat. Sajnos ahogy néhány sorozat utolsó epizódja után is maradnak kérdő jelek úgy az életben is mi emberek nyitva hagyunk kiskapukat amely okot adhat reményre esetleg indulatos gondolatokra, önsajnálatra stb. És miért hagynak az emberek kiskapukat miért nem zárnak le kapcsolatokat emberek ennek is több oka van, az egyik és az esetek nagy többségében ez a jellemző: mert fontosnak tartjuk a másikat és talán az idő mindent megold, csak sajnos az a tapasztalat hogy az idő inkább megöli az ilyen dolgokat és pár év múlva csalódással gondolunk a másikra. Csalódással és azzal a fura szájízzel hogy annyit nem érdemeltem meg hogy egyenes a szemembe mondják a gondokat a problémákat. Holott ha belegondolunk egy ilyen beszélgetés abban az esetben ha mind két fél elég civilizált hozzá talán még építő jellegű is lehet a jövőre nézve.

A másik amit megkell említeni „az érdekből nem akarom lezárni” a dolgokat még „akkor is ha fájdalmat okoz esetleg nem bírom elviselni a másikat” szituáció van. Ugye ezzel is találkozunk az életben vannak emberek akik valamilyen hasznot látnak a másik félben és úgy gondolják jól jöhet a segítségük. Ez rövid távon működik elviseli az egyik fél hogy csak akkor keresik ha valamilyen fajta segítség kell. Miért viseli el? Érdekes kérdés ugye? Senki sem szereti ha kihasználják, de amiről előbb is beszéltem ott van az a kiskapu amit nyitva hagy a másik fél és ezzel reményt ad a másik embernek aki önzetlenül segít.

Ez a bejegyzés megint csak úgy jött most egy szép lezárás kéne, egy világot megváltó gondolat. Ezért is gondolom úgy hogy egy idézettel zárom a fenti gondolatokat és az a pár ember aki végig olvasta a fenti sorokat tanul belőle picit és ha ilyen élethelyzetbe kerül talán eszébe jut ez az idézet, és nem bántunk meg másokat és nem okozunk csalódást másoknak…

„Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”

Ezek a sorok Popper Péter gondolati voltak…

Mindenkinek minden jót!

„Az élet legnagyobb kínszenvedése a némaságra ítélt szerelem. Szeretni valakit és nem tudni beszélni vele, egyenlő az őrülettel.” /Vaszary Gábor/

„Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..., aztán eszembe jut. A legjobb barátom - elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét.” /Cecelia Ahern/

„Ha nem gondolsz is rám ezer évig, én egy órán belül ezerszer gondolok majd rád.” /Ajubi/

„A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.” /Thomas Mann/

Négy gondoltat okos emberektől, ma ennyire futotta, kicsit tükrözi a lelkivilágom…

Magyarázni nem tudom ezeket a gondolatokat talán nem is kell, és amúgy sem menne, kicsit olyan magam elé nézek a semmibe időszak van ami eltart egy jó darabig… :( :(

Gondolatok…

Nehéz most írni, pár dolgon keresztül mentem  az utóbbi pár napban. Kiderült egy-két olyan dolog ami jobb lett volna ha soha nem derül ki.

Nehéz most ezeket a sorokat úgy megfogalmazni, hogy ne nagyon lehessen benne érezni az indulatot a csalódottságot.

Igen mérges vagyok magamra, egy olyan dologban hittem amiben senki más nem, és persze én húztam a rövidebbet ez megint nem jött be. Hozzáteszem én is hibás voltam hogy rosszul alakultak a dolgok. Most még is szánalommal és csalódottan nézek, gondolok pár emberre. Olyan emberre vagy emberekre akiknek adtam egy esélyt akikben megbíztam akiket valamiért elkezdtem szeretni, így utólag hülyeség volt talán, mert egy olyan világba csöppentem bele, ami az én karakteremhez egyéniségemhez nem passzol. Nem mondanám azt, hogy azért mert összeférhetetlen vagyok vagy nehéz természet. Egyszerűen kicsit más az értékrendem kicsit más szögből nézem a világot. Most kicsit megállok és ismét elgondolkozom azon, hogy valóban ilyen világban élünk ahol szerelmet hazudnak egymásnak emberek, ahol az a menő ha valaki gátlástalan és erőszakos? Sajnos egyre biztosabb vagyok benne hogy igen, egyre tisztábban látom hogy egy féreggé kell válnom és talán megvalósul minden álmom. A másik lehetőség jót nevetni minden olyan emberen aki megvett esetleg lenéz valamiért. Jót nevetni azért mert én boldog leszek, nem én nézem hülyének a barátnőmet nem én gondolok arra az emberre úgy hogy „de jó hogy elment” akivel elvileg együtt fogom leélni az életem. És talán jó is hogy kiderültek olyan dolgok amik nem igazán adnak okot a boldogságra, de talán az ilyeneket kell elintézni egy gúnyos mosollyal.

Nekem is magamba kell nézni természetesen mielőtt tovább megyek. De akiknek szólnak ezek a sorok akik magukra veszik mert remélem lesznek páran azok is gondolkozzanak el mit jelentenek ezek a szavak: szerelem, szeretet, bizalom, barátság, őszinteség. Nem szerelem az és egy nagyon elítélendő dolog mikor megcsaljuk a párunkat…nem szeretet az mikor kihasználjuk a barátunkat legyen az bármi féle kihasználtság…bizalmat nem érdemel olyan ember akiben nem lehet megbízni….barátság:  egy barátoknak nem hazudunk nem használjuk ki…őszinteség az nem azt jelenti hogy üres mondatokat dobunk oda embereknek, néha megkell bántanunk másokat néha nem azt kell mondani amit hallani szeretnének mások. Tudom vannak olyan emberek és ismerek is olyat akiknek ezek a szaval semmit sem jelentenek, tudom azt is hogy nem is fognak soha, és lehet hogy bután olvassák ezeket sorokat és nem veszik észre mennyire becsapják magukat és a körülöttük lévő embereket. Igaz sokan nem veszik észre, mert vannak akik szerelmesek, vannak akik szeretnek olyan embereket akik hülyének nézik őket, de csak idő kérdése és ahogy az én soraim is kiderültek pár napja amit írtam , majd úgy szépen lassan kiderül minden kis apróság… és akkor nem én leszek aki fogja a fejét hogy: „húúú mekkora hülye voltam” .

!!!Ezek után szeretném megköszönni hogy ebben az érdekes pár napban „kiálltál”  mellettem…!!!

Ritka mikor szólnak valakihez az észosztásaim most ez az egy sor szól, de csak azért mert ebben minden csalódottságom és rossz érzés benne van, azt hiszem nem ezt érdemeltem volna, vagyis az én értékrendem szerint nem…és tudom hogy ezeket a sorokat is végig fogja fogják olvasni fapofával és felteszik majd a kérdést : „de mit csináljak?” erre nem nekem kell választ adni hanem mindenkinek magába kell megtalálni megoldást…

 Üdv mindenkinek!

/kicsit összeszedetlen de nehéz logikát keresni néha a gondolatok között/

A mai nap folyamán két kommentet is kaptam...egyrészt örülök hogy valakiből kihoztam, hogy elkezdjen írni másrészt sajnálom, hogy ilyen helyzetbe be van a hozzászólás írója, mert ugye én tudom mi húzódik a háttérben :) Ezért most úgy gondoltam (természetesen a megkérdeztem tőle) hogy egy bejegyzés formájában vagyis kettőben közzé teszem ezeket a nagyszerű sorokat...hogy miért így? Sajnos a hozzászólásokig nem mindenki jut el néha még a bejegyzést is lusták vagyunk elolvasni.

Ezúton is megszeretném köszönni a hozzászólásod és minden tiszteletem a Tiéd ezért a nagyszerű írásért.

Vissza felé haladok és a második írás kerül először ide (Picit hosszú de kérlek olvassátok végig igazán megéri azt az 5 percet):

"Egy kicsit közvetettebben, de még mindig nem annyira:
Senki ne ismerje fel, hogy ki áll a szöveg hátterében. Ez csak egy
újabb és utolsó bejegyzés tőlem. Ha valaki belegondol ezekbe a
sorokba, vagy magára ismer, az gondolkozzon már el, hogy megéri e,
amit csinál.

Űzzük az álmainkat, a céljainkat, aztán egyszer csak ráébredünk,
hogy lehet nekünk szép házunk, jó munkánk, és gyönyörű gyerekeink,
mégis egyedül vagyunk. Pont az a társ, akivel mindent
megosztanánk, vagy azok a barátok, akikkel igazán meg lehet
beszélni az élet dolgait, esetleg a családtagjaink, akikre mindig
számítani szerettünk volna, pont ők nincsenek. És hiába van
körülöttünk rengeteg ember, mégis magányosnak érezzük magunkat.

Ennek nincs semmilyen haszna, és nem jó semmire. Pláne, ha annyira
magányos valaki, hogy szinte nincs kihez szólnia – határozottan
nem jó állapot. Valamit viszont megmutat: csupa olyan döntést
hoztunk az életünkben, amik végül ide vezettek. Elég, ha az ember
egyszer úgy dönt, nincs szüksége társra, mert az csak gond
(hazudik, kihasznál, megcsal, tönkretesz, kinek mi), és végül ez
úgy befészkeli magát a fejünkbe, hogy később esélytelen lesz
bármilyen párkapcsolat. Vagy ha egyszer komoly vitába keveredtünk
valamelyik családtagunkkal, és mindketten túl büszkék vagyunk
ahhoz, hogy valaki békülni kezdjen: egy életre eltávolodhatunk
egymástól. Sok ilyen kis döntés eredményezi végül az igazi
magányt, és ezért nem szabad mindig másokat okolni. A
szeretteinket szeretni kell.

Emlékezz a célodra.
Valamiért nekiálltál egy bizonyos dolognak, és most pont ehhez
nincs kedved. Sokat segít, ha végiggondolod, miért fogtál
egyáltalán hozzá, mi volt a célod vele, és mi lelkesített azzal
kapcsolatban. Ha pont itt ütköztél akadályokba, ne hagyd, hogy
elvegye a kedved az egésztől. Próbáld kicsit felpiszkálni magadban
az eredeti célt, a lelkesedést, és legalább gondolkozni azon,
milyen más megoldások vihetnének közelebb hozzá.
Nem hinném, hogy az lenne a legnagyszerűbb dolog, hogy hazudsz
másoknak és saját magadnak is.

Minden egyes döntéssel, amit meghoztál, feladtál ugyan valamit, de
nyertél valami mást. Gondolj csak bele: akkor, abban a pillanatban
mennyire örültél neki. És ha nem jött be? Lehet, hogy ha mást
választasz, az sem jön be. Lehet, hogy még rosszabb lett volna.
Kit érdekel? Valamit mindenből nyertél. És néha más nyert belőle,
mert ez is a döntések része: van, hogy a saját akaratunkat adjuk
fel, hogy a többieknek jó legyen. És ez így tökéletesen jól van,
hiszen nem csak egyedül élünk a világon, és sokszor nagyobb
boldogságot hoz másokért tenni valamit, mint saját magunkért.

A legtöbben úgy hiszik, hogy az elmében találjuk a választ az élet
legfontosabb kérdéseire, és az elme tudja megadni a választ arra,
hogyan is kell élni. Ennek ellenére az elméből gyakran nem kapunk
mást, mint zűrzavart, hamis válaszokat és rossz irányokat. Nehéz
pontosan meghatározni, mi vagy ki lakik a szívben. Van, aki az
isteni önmagának hívja, van, aki egyszerűen csak ösztönöknek, és
van, aki nem foglalkozik azzal, hogy megnevezze, csak úgy
használja. Egy biztos: a szeretet a szívben lakik – vagyis így
gondolunk rá. Amikor már érzékeled, milyen végtelen mennyiségű
szeretet lakik benned is , oszd meg a szereteted és a hálát.

Nem olyan nehéz ez: gondolj például olyan emberekre, akik a
szeretet érzését hozzák elő belőled. Biztos történt olyasmi, amire
hálával gondolsz. Ha bármilyen gondolat mosolyt csal az arcodra,
és megmelengeti a szíved, az ott szeretet. És ha hagyod, akkor ez
az érzés képes elönteni téged, és kiáradni belőled mindenhova,
átszőni a napjaidat.
Találj magadnak pár nyugodt percet, és figyelj rá: mit mond a
szíved? Azt mondja, hogy légy bátor? Vagy azt mondja, hogy ne
menekülj, meg tudod oldani a helyzetet? Azt mondja, hogy szeress
úgy, mint még soha? Azt mondja, hogy fantasztikus vagy? Azt
mondja, hogy bármire képes vagy? Nyugodj le egy kicsit, és
figyelj. És amikor olyan választ találsz, ami mosolyra húzza a
szád, ami melegséggel önti el a lelked, ami lelkesít vagy épp
megnyugtat, akkor tudod, hogy az a helyes válasz. A szívünk mindig
tudja. Csak hallgatni kell rá.

Na de ezzel be is fejezem, ez volt az utolsó, nem lesz több, csak
mindenki jöjjön rá arra, amit csinál,és azt, amit csinál hogyan
csinálja. Boldogtalan dolog átbaszni olyan embert, aki segít és
tesz is érte, hogy legyen. Ez csak egy olyasfajta eszmefuttatás
volt, de igérem nem lesz több és nem is akarok lelki dolgokkal
foglalkozni, csak válaszokat keresek, mit és miért. Szóval
mindenki a szívére hallgasson, s ne arra, hogy hogyan teszi tönkre az
életét. Mindazonáltam ki kell ábrándulni mindabból amit teszünk és
tenni akarunk. Nagyon kevés kell egy boldog élethez; ez mind
benned van, abban, ahogyan gondolkodsz” – ezt Marcus Aurelius
mondta, és higgyük el neki.

Köszönöm, hogy írhattam, de tényleg nem lesz több.
Mindenkinek szép napot, de ez most kijött belőlem."

Ezek a sorok

nadinnyo

"tollából" származnak!

Köszönet mégegyszer, én is fogok vele még foglalkozni ha lesz időm:)

Mindenkinek minden jót ! Szép napot sikeres vizsgágat, sok locsolót!

A blog írója dnalor...

Egy kis elmélkedés estére…

Lehet egy darabig ez lesz az utolsó bejegyzés, lassan itt a vizsgaidőszak és amúgy is ZH ZH hátán…és nem nagyon lesz időm írni.

Sokszor mondtam ez a blog azért működik, hogy kiírjak magamból mindent, egy-egy gondolatot megosszak az olvasóval mondhatnám úgyis: „ahogyan én látom a világot.” Azt hiszem ez lesz az első ilyen bejegyzés amiben teljes mértékben személyesen átélt dolgok fognak szerepelni. Ugye mindenkinek ismerős és mindenki volt már olyan helyzetben hogy azt gondolta: „én ennél sokkal többet érdemeltem volna”. Hazudnák ha most azt mondanám velem nem történt ilyen, de sajnos nekem is sokszor volt ilyen érzésem és talán ez a világ legrosszabb érzése ezen a legnehezebb túl tenni magunkat. De sajnos ha jobban belegondolunk rengeteg helyen találkozunk vele például szerelemben, iskolában, munkahelyen.

Van úgy, hogy éjjel nappal tanulsz egy vizsgára, dolgozatra ZH-ra tele írod a feladatlapot és még is egyest kapsz és nem sikerül a vizsgád. Igazságtalanak érzed, rossz kedved van miatta de általában egy ilyen dolgon még könnyen túl teszi magát mindenki. Munkahelyen ugyanez van sokan dolgoznak látástól vakulásig még is egy képzetlenebb és lustább ember dupla annyi fizetést visz haza csak ugye az egyik embernek van ismerőse a másiknak nincs. De ez is talán olyan dolog amibe még beletörőik egy ember egész könnyen, vagy elkezd küzdeni és fejleszteni a képességeit és megpróbál magasabb pozícióba kerülni. Ez talán még az iskolás dologhoz is igaz viszont nem igaz az emberi kapcsolatokra. Tegyük fel van egy lány lányoknak legyen fiú nem az a lényeg igazából. Szerintem mindenki volt már ebben a helyzetben, hogy egy másik embernek próbálta a legjobbat adni szívét lelkét kitenni, energiát türelmet nem sajnálva egy másik ember mellé áll és mit kapott cserébe a nagy semmit ha csúnyán mondanám az utca nyelvén egy „nagy kapd be a faszomat”.  És igazából ez olyan dolog, hogy nem tud az ember mit kezdeni vele itt nem lehet tanulni itt nem lehet diplomát szerezni itt talán észre kell venni ki azaz ember aki megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, ami hozzáteszem egy nehéz dolog.

Tapasztalatból mondom és szerintem minden ember átélte már azt az érzést mikor úgy érezte hogy valamiért évekig vagy egy életen át küzdött és jött egy harmadik ember és 10 perc alatt talán egy mosollyal mindazt elérte amiért valaki évekig „dolgozott”.  Szíven tudja ütni az embert, és elgondolkoztat mindenkit, hogy vajon legközelebb is megéri nekem ezt csinálni? Erre a kérdésre én sem tudok választ adni, bizalmatlannak sem jó lenni mert valakiben egyszer megkell bíznunk különben magányosak leszünk. Persze megkell jegyezni ez is sok dologból tevődik össze persze lehet mind két fél hibás de most abból indulok ki amit számtalanszor átéltem, és most meg lehet mosolyogni de nem tanultam a hibáimból, talán most már kifizettem a tanuló pénzt. De akkor is ott maradt egy szálka a szívemben, egy lefekvés előtt gondolat, hogy én nem ezt érdemeltem akár hogy gondolkozom. A legrosszabb ebben az egészben hogy a másik fél tudomást sem vesz erről az esetek 99%-ban…

Tanúság azoknak akik így éreznek: „a bénák csokit és virágot vesznek a nőknek, akik meg megd*gják őket azok tudják a jelszót” na ez csak egy poén volt tegnap halottam lehet nem pontos az idézet de ez jutott eszembe.

Ha egy kicsivel jobban oda figyelünk talán észre vesszük, hogy feleslegesen teszünk dolgokat a másik fél részéről pedig figyeljünk kicsit jobban oda másikra és gondoljunk bele hogy a másik ember mennyit adott értünk és mit érezhet…

Tudom ez egy olyan téma amiről lehetne még vitatkozni de nem akarok sokat írni, mert ugye nem nagyon szeret senki olvasni. Ez csak egy rövid tömör gondolat menet volt és ismét elmondom,hogy általánosságba beszélek és nem személyeskedni akarok…ha valaki ezek ellenére magára ismer az csakis a véletlen műve…

Üdv mindenkinek!

DUDIK után fáradtan…

Régen volt új bejegyzés ennek az egyik oka a főiskolás napok, a másik pedig a főiskolásnapokon elfogyasztott sör és boros kóla mennyiség. Nem voltam olyan lelki és fizikai állapotba hogy elkezdjek írni. Délelőtt az járt a fejemben hogy „ezt a napot éljem túl és többet nem iszok” este pedig „meg kéne inni pár sört ” és általában megittunk és voltak következményei eszméletlen Kispál és a Borz koncert fesztivál hangulat és másnap hasmenés. A szervezetem mellet ez a pár nap a pénztárcámat viselte még meg, sikerült elszórakozni az új májra félre tett pénzemet amit a párnahuzat alá varrva tartottam. Kezdődhet újra a gyűjtögetés, aki jószívű és segít az a 1-2322112-1212-3 adószámra elküldheti adója 1%-át ezúton is köszönöm mindenkinek aki segít. Ez természetesen csak vicc, valóban sok pénz elment de a májamnak semmi baja azon kívül hogy néha vért hányok…nah jó nem ez is csak egy morbid tréfa volt.

Két dologra jöttem rá az utóbbi napokban: 1. A vér nem válik vízzé 2. A becsület ismeretlen fogalom egyes emberek számára. Nem részletezem miért jutottam ezekre az eget rengető megállapításokra egyrészt azért mert tanulnom kell másrészt pedig fáradt vagyok de ígérem egyszer majd elmesélem…igaz annak nem lesz pozitív következménye és sok ember másképp fog rám nézni…na de nem megyek bele majd egyszer megfogalmazom és írok egy hosszabb eszmefuttatást :)

Mindenkinek minden jót !

Csak úgy, mert már régen írtam…

Eltelt majdnem egy hét az utolsó bejegyzés óta…nem igazán volt időm írni, most sincs igazából csak már hülyét kapok a Vállalkozástantól…

Eltelt a hétvége elég érdekesre sikerült, talán egyetlen olyan dolog van aminek helye van egy blog-ban. Hosszú idő után találkoztam egy számomra kedves régi ismerőssel. Ideje volt már, hogy egy értelmes emberrel is beszélgessek és ne csak az idiótákat hallgassam. És ezzel ki is merült a hétvégi beszámoló, tanúság nincs benne talán annyi, hogy még mindig benne bízok a legjobban és a sok zűr ellenére ami volt köztünk, volt összetehetem a kezem, hogy legalább 1-2 ilyen barátom van mint ez az ember (neveket nem írok szokás szerint akinek szolnak a sorok az tudja és az a lényeg).

Igazából a hétvégéről azért nem fogok mesélni mert az eléggé felejtős volt, őszinte leszek nem sok mindenre emlékszem, az biztos hogy fogyott a sör, ezzel párhuzamosan és megfelelő arányban a pénzem is. De ez egy ilyen ördögi kör :)

Az elfogyasztott az alkohol mennyiséget jól tükrözi az a tény, hogy sikerült mindenkinek megmondani a „frankót” (többen haragszanak rám mint négy éve), egyébként is oda mondom ha nem tetszik valami, a csoda tévő sörtől talán kicsit nyersebb vagyok. De valószínűleg sör nélkül is ugyanazokat a dolgokat gondolom, így akik megkapták a maguk kis észosztást azok belenyugodhatnak: igen így gondolom. Ha megsértődnek az nem az én problémám nekem sem esik sok minden jól és bármenyire is hihetetlen de nem ok nélkül mondok másokra csúnyákat s rosszul eső megjegyzéseket. Lehet rám is mondani ezek után de igazából leszarom. Én ilyen vagyok ilyen leszek. És úgy vagyok vele, ha valakivel már veszekedni kell vagy csúnyán beszélni az a kapcsolat halálra van ítélve. Tudom most ezek a sorok is sok embert megbántanak és magukra veszik páran…csak sajnálni tudom őket, hogy hibáztak és azt gondolják hogy XYZ a nagyképű önimádó seggfej. A végére annyit, hogy mindenki gondolkozzon el picit és nézzen magába és vegye észre hogy nem én vagyok most negatív beképzelt seggfej, mert akikhez szóltak ezek a sorok ők a szememben megérdemlik amit kaptak… és egy zenei okosság az Alvin és a mókusoktól: „Én még a tükörbe tudok nézni…”

Üdv mindenkinek, sok locsolót a lányoknak, jégesővel vigyázni stb. stb.

Mai bejegyzés egy kicsit rövid lesz hosszú volt a mai nap, 7 órától talpon vagyok, egy 10 perce jutottam el oda, hogy leültem kajálni. De ma bent voltam minden órán becsületesen és végig ültem szóval büszke vagyok magamra.

Tegnapi nap megdőlt több rekord is ami a blog-hoz tartozik, 21-en olvasták el a tegnapi bejegyzésemet ami magasan megdöntötte az eddigi csúcsot. Volt 48 oldal betöltés ami megint csak rekord. Szóval mindenkinek KÖSZÖNÖM aki néha-néha beleolvas az eszmefutatásaimban :)

Egy személyes megjegyzés a tegnapi bejegyzéshez és a számomra siker mellet erről is kell szólni, az első olyan bejegyzés volt aminek volt és talán lesz is visszhangja… igaz nem ez volt vele a célom, de a kritikákat és a következményeket is elkell fogadni és mindenkivel aki nem ért egyet velem azzal megbeszélem. Jó hely erre a blog „fórum” része…

Mára csak ennyi, még belekell néznem a programozás jegyzetbe ugyanis holnap ZH és nem igazán vagyok képben.

Mindenkinek minden jót! És meg egyszer köszönöm! :)

Mégegyszer mondom, ez a blog NEM az olvasók fikázása miatt jött létre, NEM azért hogy kibeszéljek másokat. Ha nem vettétek volna észre szándékosan nem használok neveket! A másik a blog nem miattatok van hanem azért született meg hogy leírhassam én hogy látom a dolgokat és ha észre vetéttek az esetek 99%-ban álltalánoságban beszélek és nem konkrét személyekhez szólnak a bejegyzések. Talán egyetlen egy bejegyzés volt amit valakinek írtam és az dicsérő jellegű volt 4. bejegyzés néven futott és fut is a mai napig! És neveket ott sem írtam szándékosan nem akartam szar helyzetbe hozni senkit!

Akik magukra ismertek azoktól elnézést, hogy csalódást okoztam de nem nekik szólt és soha nem fog másról szólni ez az egész csak amit én gondolok! Ezért lehet szeretni lehet utálni!

Tovább magyarázkodni nem fogok senkinek!

Egy bejegyzés csak úgy…

Érdekes volt a mai nap is és egyben meglepő. Ha nagyon önkritikus lennék azt mondanám sikerült átvágni mint „sz*rt a palánkon”, de nagyobb az egóm és inkább azt mondom valahol ezt tudtam csak nem akartam elhinni. Témánál vagyunk, HAZUGSÁG, gondolom senki nem szokott, mert mindenki fél ettől a szótól. Én erre egy filmes idézetet mondok a kedvenc sorozatomból: „Mindenki hazudik” szokta mondani kedvenc dokink House bácsi. Én is szoktam hazudni én sem vagyok kivétel, csak nem mindegy mit kinek és hogyan. Igazából azt hisszük egyszerű dolog hazudni de gondoljunk bele jobban és induljunk ki ismét egy sorozatból aminek a címe The Big Bang Theory az egyik részen jókat nevettem mikor az egyik főszereplő túl dramatizálta a helyzetet és komoly háttérmunkával egy tökéletes hazugságot talált ki, hogy megvédje a legjobb barátját. Akkor gondolkoztam el, hogy hazudni és átverni a másikat is csak ésszel lehet és jól hazudni az tud aki tudatosan feltud építeni a fantáziájával egy történetet. Ezt kipróbáltam nekem megy, nem tökéletesen ugyanis oda kell figyelni, hogy legyen logika abban amit mondok. Ugyanis ha egy olyan embernek füllentek aki rendelkezik megfelelő intelligenciával könnyen megtud kérdőjelezni és akkor bukta az egésznek és jöhet a kínos magyarázkodás, amit én általában lerendezek annyival, hogy lesz*rom az egészet. Nem egy jó megoldás de vagyok olyan önimádó, hogy nem magyarázkodom senkinek. Én most jelen helyzetben nem rendelkeztem azzal a tudással hogy megkérdőjelezzek valakit, de várjunk egy pillanatot és gondolkozunk el mi van olyan esetben ha azért hiszünk el valamit mert megbízunk a másikban? Az rossz érzés ugye? Ismét gondolkozzunk álljunk meg egy pillanatra…Mi is a bizalom? Mi az elfogadás? Mi az hogy másikkal őszintének lenni? Egy hazugságra kihasználásra épülő társadalomban ezek a kérdések tartalmukat vesztik. Én nem vagyok jó barát mindig mondom sok rossz tulajdonságom van ha a másik emberben kevés a szeretet ez hülye mondat lett de kell ide nekem így tetszik. Visszatérve a bizalomhoz most rosszul jöttem ki belőle, vagyis ha megint ezen szeretnék felakadni akkor így gondolnám. Amit a szívem érez az egy kis plusz most, hogy már majdnem tökéletesen kiismertem az embereket de még nem szabad feladni dolgozni kell mert vannak manipulatív emberek akik megtévesztenek. Ez egy életen át fog tartani, elfogok venni majd egy nőt aki befolyásol és elhiszek neki mindent de én is ember vagyok de még fiatal és még van időm észre venni az ilyen dolgokat és tapasztalatokból egy falat felépíteni ahol csak azok juthatnák át akik ezt megérdemlik….

Most igazából ez egy komoly és hosszú téma amihez még sok dolgot lehetne írni például a lelkiállapotról élethelyzetekről…lesz még folytatása a bejegyzésnek csak nem akarok egyszerre sokat írni.

A végére egy őszinte köszönet mindazoknak az embereknek akik tetteikkel segítették ezt a bejegyzést! Köszönöm nektek lányok fiúk idősek fiatalok, nyugdíjasok fideszesek  akik a húszon pár év alatt segítettek ennek a falnak az alapjait lerakni és tovább építeni…

Megjegyzés is kerül a végére: a bejegyzés nem konkrét személyekre való utálás hanem általánosságban beszél az emberek viselkedéséről….

Mindenkinek minden jót a lányoknak sok locsolót virgácsot a télapótól stb.

Tegnapi bejegyzés után rögtön következik egy újabb. Sokkal „kipihentebbek” lesznek a sorok. Sikerült egy hatalmasat aludni, segített ebben hogy a Barca simán nyert 4-1-re és egyre közelebb a Liga megnyeréséhez. Egy szar hét jó befejezése volt tegnap este…

Lassan itt a főiskolás napok, készíteni kell a májamat, valószínű 3 nap totális észelmenés lesz és persze Alvin és Kispál koncert.

Az utóbbi pár nap bebizonyította, hogy megint csak feleslegesen jártatom a számát és még rosszul is kijöhetek belőle. Na de ezt már megszoktam, volt úgy évekig olyan dolgokat csináltam aminek nem volt értelme és olyan emberben hittem akiben nem kellet volna. Most elég gyorsan sikerült visszarángatni a valóságba és ez minden féleképpen pozitívum és talán ebben az egészben az is jó dolog, hogy nem csak én szarok az emberekre hanem ők is szarnak rám. Magyarul nem vagyok egyedül a földön. Mostanában elég sok ilyen embert ismerek meg és kicsit mindig csalódás, de igazából én is ilyen vagyok és nincs is ezzel semmi baj. A nagy barátságoknak 2010-ben már nincs értelme, vagyis nem arról szól mint régen, nem bízunk úgy egymásba mint ahogy kellene és az estetek nagy többségében valami kis mondhatni úgy behúzást láttunk egy másik emberbe. Ami amúgy nem jó dolog, de ezen változtatni nem lehet és nem várhatunk meleg hógolyót senkitől. A lényeg talán annyi és ismét leszűrtem azt a következtetést amit már régen is tudtam csak voltam olyan naiv hogy még egyszer megpróbáltam valami jó fej dolgot csinálni. De ismét feleslegesen beszéltem, azzal az energiával írhattam volna verseket vagy gyerekeknek szóló mese könyvet. Mindenesetre tanúságos volt ez a pár hét hónap, és nem haragból vagy indulatból beszélek mert arra igazán semmi okom nincs és nem is lesz. Csalódásnak sem nevezném mert ez is rossz szó, most már legalább tudom nincsenek kivételek, hülyék az emberek én is az vagyok sosem tagadtam, de gondoljunk bele mi lenne ha tökéletesek lennénk valószínűleg unalmas lenne a világ és csak zombik lennénk, és nem születnének ilyen blog bejegyzések. Remélem majd minden ember észre veszi, hogy kurvára nem jó csinálja a dolgokat de ez már nem az én problémám.

Sokan nem fogják érteni a fenti sorokat, egyrészűk azért mert kicsit bonyolultak a többiek talán azért mert nem ismernek. Lehet fognak rám haragudni is, nekik üzenem lehet nyugodtan ha attól jobb lesz és valószínű ők sem értik a fenti kis eszmefuttatást, mert nem sértésnek szántam ezt a bejegyzést…de minek is magyarázkodom, a lényeg sok mindennek vége kell egy nagy pontot tenni a végére.

Mindenkinek minden jót erőt egészséget, sok locsolót a lányoknak….

Egy kép ide a végére, aki megtalál és ír mondjuk egy kommentet vagy rám ír msnen, hogy megtalált azt meghívom egy vacsorára. :)

2010. április 30. FTC – Újpest

http://www.nemzetisport.hu/data/kepgaleria/NSO/FTCUJPEST/20100430_1009_NF.jpg

Sikerült túl élni a Fradi – Újpest meccset…röviden tömören egy életre szóló élmény volt. Végig énekelni egy meccset szerintem marha jó dolog, igaz sajnos kevesek voltunk vagyis az eredmény ezt mutatja 1-0 nem a Fradinak :( Ismét nem csalódtam a magyar rendőrségbe, „nagy élmény” volt belenézni a könnygázba, na de ez Magyarország 2010-ben a rendőrei is leszarják, hogy nők és kisgyerekek is vannak a tömegben, de ebbe nem szeretnék belemenni, röviden tömören nagyon jó volt:) Taps jár a készenlétinek ismét fejetlenül csinálták a dolgokat….

Meccs után koliba ismét sikerült annyi sört elfogyasztani hogy előjött a 4 dimenziós mozgás, na de néha ilyen is kell főleg egy ilyen szar hét után, kedden kiesett a Barcelona, kikaptunk a liláktól…ennél már csak jobb lehet.  „Gép zenés” buliba nem nagyon szoktam járni szóval erről nem sok mindent tudok elmondani, egyrészt nem is éreztem magamat jól, másrészt pedig elgondolkoztatott egy probléma azt hiszem ez jó szó ide. Természetesen nő van a dologban, mindig velük van a gond…. Na jó nem mindig csak az esetek 90%-ban….sajnos erről a dologról sem tudok most sokat írni még magamban is rendbe kell raknom a dolgokat, átkell gondolni sok dolgot, aztán érthetően megfogalmazni amit majd mondani szeretnék. Azaz igazság hogy még én sem látom igazán, hogy  mi fog kijönni ebből az egészből, nagyon nagy közhely: majd valahogy alakul. Érdekes, hogy az ember próbál tudatosan csinálni valamit és próbál nem bele esni azokba a hibákba amibe már sokszor beleesett, úgy látszik nekem sikerült ismét ugyanabba a gödörbe belelépni de majd csak megoldódik minden.

Többet nem szeretnék írni, egyrészt fáradt vagyok másrészt nem itt jár az eszem és már így sok összefüggéstelen mondat van ebben a bejegyzésben. Majd ha jobban leszek írok sok vicceset annak a pár embernek aki véletlenül beleolvas abba amiket írok. Igaz mostanában kicsit üresek ezek az eszmefuttatások, de most ilyen korszakot élek meg…

Mindenkinek minden jót, kellemes karácsonyt, boldog hálaadást stb.

Érdekes cím egy bejegyzésnek. De „jól” sikerült a tegnapi nap, igaz a meccs sajnos nem úgy alakult, ahogyan én azt vártam. Na de néha a legjobbak is elbuknak…olcsó vigasz és egy marha nagy közhely majd jövőre sikerül…csak élni is kell addig.

Végre ismét vannak olyan emberek az életemben akik jobban tudnak mindent mint én, mondjuk olyanról még nem halottam hogy érezzük mások érzéseit, de szerencsére vannak ilyen emberek ők valószínűleg hősök. De ilyen is kell néha, végül is én is szoktam unatkozni, mondjuk én megmaradok inkább az alvásnál vagy megnézek egy filmet. Ezúton is szeretnék minden „okos” embernek üzenni és megköszönni, hogy ezt így kitalálták helyettem. Igen szerelmes vagyok vagy mi…. és mi van akkor?

Komolyra fordítva a szót szerintem szeretet és szeretet között marha nagy különbség van, de ebbe nem megyek bele most igazából örülök, hogy ülni bírok és nem hányom össze magam…

Holnap Fradi – Újpest meccs, hát elég érdekes lesz, remélem egyben haza érek vagyis vissza koliba, bár mondjuk a tegnap éjszaka után már akármi történhet igazából leszarom…

Azt hiszem most ennél több dolog nem fog eszembe jutni, hülyeséget meg nem akarok írni…meg ugye szerelmes vagyok és ilyenkor elkalandozik az ember agya…

Még egy kis zene a végére:

Pokolgép – Hol van a szó…

https://www.youtube.com/watch?v=HspwWJxKNv0

Minden jót mindenkinek meg sok locsolót stb. stb.

Elég régóta nem írtam, nem igazán volt időm tanulni kellet vagy mi, bár ezt nem nagyon sikerült megoldani de bennem volt a tudat hogy ZH lesz és idegeskedtem rajta így utólag lehet jobban jártam volna ha tanulok. Igazából sok mindent írhatnák most de egyrészt már kezd késő lenni és éhes is vagyok másrészt pedig senki nem szeret sokat olvasni, és az emberek 90%-a csak a képeket nézegeti, úgyhogy bebuktam. Így ez a bejegyzés annak a 10%-nak szól akik türelemmel végig olvassák amit írok. Azt nem kérem, hogy meg is értsék amit írok a napokban kiderült, hogy a legjobb barátom nem érti mit beszélek, akkor mit várok vadidegen emberektől. Mondjuk erre csak annyit mondok aki figyel rám és komolyan megakar érteni az megérti a sorok között a mondandómat.

Pozitív dolgokat nem nagyon tudok most ebbe a bejegyzésbe írni, talán annyit hogy megismertem egy nagyszerű embert aki még mosolyt tud csalni az arcomra és mondott olyan dolgot ami marha jó érzéssel töltött el.

Ilyen formában is köszönöm neki, hogy meghallgat meg hasonló szívhez szóló szavak jönnének de én ahhoz megmondom őszintén nem nagyon értek. Úgyhogy KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Akihez szóltak ezek a sorok azt tudja, hogy róla van szó, neveket amúgy sem fogok használni, a közeli ismerősök tudják kiről van szó vagy ha nem akkor majd egyszer megértik.

Majd el felejtettem azt is megköszönöm hogy fél év után láttam a Dunát, ami ha belegondolok nem túl nagy büszkeség mivel itt élek lassan egy éve. De ez az én hibám, meg lustaságom…:)

Most kapsz tőlem egy idézetet is csak úgy, hogy mosolyogj picit és talán elmondhasd „na a Roli írt rólam”. És talán még pár jó pillanatot is szerzek Neked.

Most ez jutott eszembe: „Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem.”

A hétvége elég rosszul sikerült átvitt értelemben, nagyon nehéz végig nézni egy olyan ember szenvedéseit aki hozzánk közel áll és gyerekkorunk óta példát mutat nekünk. Na de ez az élet rendje nem is nagyon akarok belemenni ez már nagyon személyes lenne, és nem is nagyon szívesen beszélek róla.

A napokban ismét bebizonyítottam, hogy ha ideges vagyok nem foglalkozok se Istennel sem pedig emberrel, és így sikerült megbántani egy jó havert. Ezúton is BOCSÁNATOT kérek tőle, bár ez a világ legnagyobb hülyesége vagyis nem értek egyet ugyanis ha valakit megbántasz százszor is bocsánatot lehet kérni attól még a tüske benne marad másik emberbe.

Pénteken sikerült két órán keresztül sorban állnom de ezt inkább most nem kommentálnám maradjunk annyiban hogy ilyen dolgokból lehet szűrni az ország értelmi színvonalát.

Ma vasárnap van és választás, erről a témáról majd talán összejön egy hosszabb bejegyzés is vannak róla érdekes gondolataim, de egyenlőre próbálom a saját magam dolgait megoldani és rendet tenni magamban és csak aztán kezdem el a világot megváltani.

Kicsit érzem nehéz hét lesz, szerdán BL meccs, talán életem legnehezebb 90 perce lesz, azt nem árulom el kinek szurkolok aki ismer az tudja, aki nem az pedig ne foglalkozzon a bejegyzés ezen részével.

Azt hiszem mára ennyi elég is…

Üdv mindenkinek erőt egészséget meg stb ilyen jó kívánság….

Egy kis zene estére, vagyis dalszöveg + youtube link...

Nekem nagy kedvenc zeném, marha sok szép emlék jut eszembe mikor ezt a számot halgatom...:(

Tunyog Péter - Szárnyakon szédülő

Hívtam a doktort, ha épp erre jár
Nézzen meg engem, sok minden fáj!
Hívtam a doktort és hívtam egy nőt
Gyógyítson rajtam, aki itt van előbb.
Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át
Már nem is gondolnád, hányszor gondoltam rád!

Láttam az Istent, munkában volt.
Javít egy rosszat, elront egy jót.
Ültünk a pultnál, fáradtnak tűnt
Azt mondta: jó neked, nekem nem sikerült!
Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át
Néha egy sör mellett álmodom, hogy rendbe jön a világ!

Szárnyakon szédülő,
Mindig álmokat kergető.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam…
Száradó, széteső
Mindig igazat kérdező.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam már…

Száz éves múltam, szakállam nőtt
Már nem is számolom a zajló időt…
Hívtalak téged, foglalt a szám
Már üzenet sincsen a sípszó után…
Szigorú, szomorú, szakadt napokat éltem át
Bárcsak valahogy elmondanád, a jó, a több nem, ami bánt!

Szárnyakon szédülő,
Mindig álmokat kergető.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam…
Száradó, széteső
Mindig igazat kérdező.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam már…
Szárnyakon szédülő,
Szétszórt kincseket felszedő.
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam…
Száradó, széteső
Fáradt szavakban elvesző
Látod, ilyen is voltam
Látod, ilyen is voltam már…

Igazából ez a magyar rock zene egyik legszebb száma akit érdekel itt megtalálja:

https://www.youtube.com/watch?v=8Jcg8Zh3V5s

Hello Mindenkinek!

Igazából túlzásba nem akarom vinni az első bejegyzést a 0.-ból kiderült nem vagyok valami túl nagy emberbarát, de szeretek írogatni, néha sikerül okos dolgokat is összehozni. Majd meglátjuk mi lesz belőle, lehet egy hét után már nem lesz kedvem írni és nem fogok.

Először is miről fog szólni a blog, őszinte leszek még én sem igazán tudom, nem az első ilyen próbálkozásom hogy elkezdek írogatni érdekes vagy érdektelen dolgokat. Igazából nem az első blogom volt egy amit pár hónapja abba hagytam talán azért unalmassá vált és időm sem volt, hogy ilyenekkel foglalkozzak. Ott többnyire napi híreket, eseményeket írtam le úgy ahogyan én láttam egy kis humorral vegyítve. Ez a blog picit „lelkisebb” lesz de azért próbálok majd vicces lenni, bár ez elég hangulat függő dolog nálam…

Ott sokan megkérdezték mit szólok a kommentekhez, szeretem ha más emberek is reagálnak egy-egy témára, ebből kiderül hogy nem hiába született meg az új bejegyzés. Itt is lesz lehetőség hozzászólni de csak regisztrált tagoknak, ugyanis marhára nem érdekelnek azok az emberek akik tök feleslegesen és tök értelmetlen dolgokat írnak. Végül is ha nem tetszik valami úgy is megpróbálom megvédeni az álláspontomat de itt nem is azokról az emberekről van szó akik nem értenek velem egyet hanem azokról akik bunkók, parasztok és csak úgy céltalanul írnak valami hülyeséget.

A blog még kicsit kezdetleges de majd alakul idővel, így éjszaka már nincs kedvem sokat írogatni majd legközelebb több lesz…:)

Üdv mindenkinek!

Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei.

Üdv Mindenkinek dnalor!